[Fjo írása, ismételten.] 

A lovag áldotta Krad nevét, hogy bölcsességében elfekhez méltó ruganyossággal ajándékozta meg. A páncél mázsás súlyával mit sem törődve vetette magát a kard útjába. A fejvadász pengéje elvásott az aranyozott vért vállvasán.

A következő pillanatban a lovag kezében is ott termett az öles kard, s villogva kereste ellenfelét.

– Tűnj az utamból, ostoba – sziszegte a fejvadász, miközben lesújtott – vagy veled is végeznem kell!

– Soha! – válaszolt a lovag bőszen, kardjával könnyedén ütve félre a suhanó pengét – nem győzhetsz le, hitvány orvgyilkos.

– Dehogynem – szólt a fejvadász – jobb vagyok nálad!

– Nem, nem vagy – mondta a lovag, és támadott – én már hatéves koromtól fegyvert forgatok.

– Én már öt éves koromban kislányokat fojtottam meg! – tromfolt a fejvadász, könnyedén elpördülve a súlyos lovagkard útjából.

– Na, erre vagy büszke, te alávaló!? – kelt ki magából a lovag a szusszanásnyi szünetben.

– Majd épp te mondod meg, hogy ki az alávaló? Selyempárnák közé születtél, dajkák és szolgálók hada leste minden kívánságodat! – pihent meg a fejvadász is.

– Elő ne gyere már azzal, hogy a szegénység meg ilyenek miatt lettél orvgyilkos!

– Miért? – kérdezte kissé sértődötten a fejvadász – szerinted valami belső késztetés hajt, mi? Hogy napnyugtakor meg éjközépkor keljek, osonva közlekedjem és embereket meg gyerekeket szurkodjak agyon? Ez a hobbim, mi? Nahiszen!

– Engem a kötelesség hajt! – jelentette ki önérzetesen a lovag – és az én életem sem fenékig tejfel. Egész gyerekkorom óta, mikor izzadok, a páncél miatt viszketni kezd a bőröm, sőt, egyszer fel is hólyagzott!

– Hát – szólt a fejvadász – akárhogy is, mindened megvan! Én egzisztenciálisan a béka segge alatt vagyok, még így is, hogy ünnepnapokon is gyilkolni járok!

– Nem tudok ezzel mit kezdeni, már megbocsáss – enyhült meg a lovag – hozzáteszem, az egész dolog elég céltalan...

– Mi?

– Hát, hogy én nem harcolok. – tette el a kardját a lovag – Engem inkább a bohém életmód vonz.

Ez a beszélgetés a P. Sz. 3697. esztendőben, Alborne Tercének második havában, Erigow határvidékén NEM zajlott le sajnos.

 


Szerző: A Mesélő  2011.03.06. 20:39 6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egypercfantasy.blog.hu/api/trackback/id/tr232716531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Traclon 2011.03.06. 21:52:02

Ez iszonyat brutál jó!!! :))

A Mesélő 2011.03.07. 07:31:51

@Traclon: Osztom ezt a véleményt, én nagyon jót derültem rajta.:)

Judea · http://roleplay.blog.hu 2011.03.10. 19:37:23

Kicsit Monty Python-os, de jó. Olyan mintha a mai posztmodern embert (leginkább a kommentelő ember ilyen) Ynev-re helyeznénk.

A Mesélő 2011.03.11. 16:48:29

@Judea: Ja, ebben tényleg van valami. És egyébként mennyire jól ráéreztél, hiszen a szerző - legjobb tudomásom szerint ;) - nagy MP rajongó...:)

Traclon 2011.03.12. 18:23:01

Tényleg, valamelyiknek még be kellett volna közölni, hogy mondjuk:

"...és két évig a kráni fekete vérteseknél szolgáltam...nem, egy évig! ...nem, egyáltalán nem szolgáltam a kráni fekete vérteseknél!" :D

Judea · http://roleplay.blog.hu 2011.03.20. 18:45:02

@A Mesélő: Nem volt nehéz, én is az vagyok. :)
süti beállítások módosítása