[Egy rövidke írás, ismét Fjo-tól.]Bragul Ongraf az Óidők legendás harcosa volt. A krónikák szerint jó egy fejjel magasodott ki harcostársai közül, karja ereje az óriásokéval vetekedett, domborodó, izmos mellkasában pedig hősök szíve dobogott. Messzi földön nem akadt méltó…

[Az alábbi novella NeG szerzeménye.]A város főterén gyülekező navorok és obsorok látványa mosolyt csalt a Birodalom katonáinak arcára. Szánalmasak voltak, amint súlyos posztóvértjeikben mozogva, fel-felbuktak a sűrű hóban, miközben megpróbálták elfoglalni a helyüket az…

Borongós őszi nap volt. Az erdőszéli legelőt csaknem térdig érő köd borította. Harrin Swon, a pásztor, a nyájat őrizte. Nem az ő nyája volt, de ő úgy tekintett mind a kilencvenhatra, mint a sajátjára, amelyek őrzésével a falu bízta meg még a nagyapjának a nagyapját.Már…

[Fjo írása, ismételten.] A lovag áldotta Krad nevét, hogy bölcsességében elfekhez méltó ruganyossággal ajándékozta meg. A páncél mázsás súlyával mit sem törődve vetette magát a kard útjába. A fejvadász pengéje elvásott az aranyozott vért vállvasán.A következő…

[Kékia írása.]Gideon fáradtan vonszolta kicsi aszott testét. Karja hosszan-hosszan lelógott maga mellett. Hajszálai szemébe hullottak, de annyira elgyötört volt, hogy inkább hagyta. Pedig fájdalmat okoztak neki. Szemgolyója kigúvadt a szárazságtól, a haja véres árkot rajzolt kék…