[Kékia írása.]
Gideon fáradtan vonszolta kicsi aszott testét. Karja hosszan-hosszan lelógott maga mellett. Hajszálai szemébe hullottak, de annyira elgyötört volt, hogy inkább hagyta. Pedig fájdalmat okoztak neki. Szemgolyója kigúvadt a szárazságtól, a haja véres árkot rajzolt kék íriszébe. De nem érdekelte. Élelmet kell találnia. Vagy legalább árnyékot. Napok óta nem találkozott senkivel. Kietlen egy vidék volt. A nap forrón tűzött tar fejére. Mindenhol sárga homok. Dűnére fel, lefelé már hátán csúszott. A homokszemcse dörzsölte pergamenszerűre szikkadt bőrét. Már izzadni is képtelen volt. A távolban megpillantott egy építményt. Már csak az épület sárga falai lebegtek a szeme előtt, hogy odáig elérjen.
És akkor ott volt. Egy árokkal körbevett, kör alakú yamallah. Görnyedten végigment a falak mentén. Még árasztották magukból a hűvöset. Az árokban valaha víz volt, most ujjnyi repedések. Hol szivároghatott ki? Már nem csak a kezeivel tapogatta a falak függőlegesét, hanem a lábait is odatámasztotta erőgyűjtésként.
Lehunyt szemmel töltődött.
Táplálék kell sürgősen.
Már nem fogja sokáig így húzni.
És akkor valahonnan susogást hallott. Messziről tolakodott az agyába a zaj. A moraj felerősödött. Megemelte fejét, hogy megnézze, mi az. Az árokban dübörgött a víz. Mocskos és szennyes volt, elemi erővel zúdult, robajlott végig a vájt nyomvonalban. Még a lábait sem tudta leszedni a falról, mikor az ár magával ragadta. Hajszálai kimosódtak szembogarából, a vér vízzel keveredett. Már nem érzett fájdalmat. Szerette a vizet. Együtt úszott az árral, még a falak mentén, ide-oda csapódva, néha neki a kőfalnak. Ez fájt. A becsapódással kiszakadt a karjából egy darabka hús. Nem bánta. Nem érezte. Olyan mocskos volt a víz, hogy nem látott benne. Pedig mindig nyitva volt a szeme a víz alatt, de most hiába. Nem tudta, hogy merre sodródik. Mosolygott, mert szerette a kalandokat. A következő ütközés a száját érte. Fogai bánták. Köpnie kellett, mert megfulladt volna. És tudott is. Nem áramlott víz a szájába, ahogy megszabadult kitört fogaitól. És rengeteg vér volt. Folyamatosan köpködött, karjaival hadonászott. Ekkor tűnt fel, hogy elhagyta a yamallah-ot, és kiszélesedett a tér. Egy tóba ömlött a szennylé. Gideon nem jött fel a víz felszínére. A tó alján maradt, evickélt. Körbejáratta tekintetét, terepszemlét tartott. A tó partján fák zöldelltek.
Már nagyon éhes volt. Kell a táplálék. Teste lehűlt, de az éhség mardosta. És szó szerint. Elkezdte felfalni saját belsőjét. Fájt. És vérzett. Belülről. Ha rövid időn belül nem jut táplálékhoz, megsemmisül.
És ekkor pillantotta meg a két fiút. A tó partján horgászni készültek. A magasabbik a vízbe gázolt.
Mert egyszerre pillantották meg. A víz alján valami fénylett. Drágaság.
Egyszerre nyúltak érte. Gideonnak kellett az a gyűrű. Az életben maradáshoz. A hatalmat jelentette.
De a fiúnak is. Neki a jövőt jelentette.
Ujjuk összeért, amikor az iszapból ragadták ki az ékszert.
A fiú megdöbbent a vízből kiemelkedő Gideon láttán. Dülledt szemgolyója víztől puffadt volt. Ráncos kis teste vékony, hasa torz, közepén egy lyuk tátongott, amit véres húscafatok szabdaltak. A beleket marcangolta egy kéz, és tömte szájába a vérrel-vízzel keveredett húsfoszlányokat. Ekkor a kéz észrevette a fiút. Abbahagyta a falást, és lemerevedett. Gideon szintén mozdulatlanságba dermedt. A bensőjét megbénító fájdalomtól alig tudott gondolkodni. A kéz átvette az irányítást felette. Túl sokáig éhezett, ereje fogytán, teste ellene fordult. A gyűrűről a víz lemosta az iszapszemcséket, és a dulakodásban kicsúszott a kezek közül. Mindenki az ékszer útját leste, hova fog leesni. A gyomorból táplálkozó kéz nyúlt érte elsőnek. Fürge volt és kegyetlen. Elmarta a gyűrűt Gideon és a fiúk elől. Ujjára akarta húzni. A gyűrű oldalán rovátka, olvashatatlan. Gideon belei, és hasa kezdtek beforrni, hogy a kéz kicsusszant belőlük. A fiúk egymást lökdösték, a kéz görcsös ujjait markolászták. A gyűrű visszaesett a tóba, a víz fodrozódni kezdett, örvény darálta magába.
Gideon kivonszolódott a partra. A kéz új gazda után nézett, és a köpcös fiú hónalját átrágva a bordákon leszánkázva a gyomor tartalmát kezdte el kiüríteni. A fájdalomtól a fiú összegörnyedt, kezeit hasára tette és üvöltött.
Gideon szája mosolyra húzódott. Szabad lett.
