Gret Hahron elhatározta, hogy lovag lesz.

Érezte, hogy lovag lesz.

Tizenhét éves volt és kovácsinas. Tudott már egysmást az életről. Például tudta, hogy mestere, Ratil Grish sokkal erősebb, mint ő. Tudta, hogy ha nem úgy üti az acélt, nem olyan ütemben, ahogy Ratil elvárja, akkor olyan pofont kap ajándékba, hogy átrepül az apró kovácsműhelyen, és csaknem a kemencében köt ki.

Tudta azt is, hogy ő viszont sokkal erősebb más falubéli fiúknál. Így, ha verekedésre került sor, akkor ez esetben már ő volt a pofonosztó. Egy alkalommal például akkora taslit kevert le a pék fiának, hogy annak kitört az egyik szemfoga. Volt is belőle balhé a faluban, végül bocsánatot kellet kérnie...

Tudta azt is, hogy ha néhanapján egy-két lovag betévedt a faluba, akkor az nagy szenzáció volt. A fogadóban megszálló hősök köré ilyenkor esténként kisebbféle tömeg gyűlt. A kalandorok persze mesékkel szórakoztatták az egyszerű pórnépet. Volt, aki sárkányok megöléséről dicsekedett, az egyik páncélos vitéz pedig egyszer egy szarvasbőr erszényből fogakat szórt az asztalra, amiről azt állította, hogy tizenkét ork harcosé, akiket egymaga győzött le.

Gret maga is ilyen akart lenni. Ezért határozta el, hogy lovag lesz. Érezte, hogy lovag lesz.

Volt tapasztalata a páncél- és fegyverkészítésben, ezért nekiállt, hogy elkészítse saját felszerelését. Mert hát mi az első lépés a lovaggá váláshoz? Mi a legfontosabb egy lovagnak? Hát persze, hogy egy jó kard és egy páncél.

Egy álló hónap titkos éjszakai munkája volt benne, hogy kész legyen az a páncél. Volt sisakja, láncinge, mellvértje, kar és lábszárvédői. Minden, ami egy tisztességes vértezethez kell. Tudta viszont, hogy segítség kell ahhoz, hogy magára öltse. Elhívta hát barátját, a pék fiát (igen, a fognélkülit) egyik éjjel a kovácsműhelybe.

- Most pedig segíts felvenni. Te leszel az apródom! - Mondta Gret.

- Apródod lesz neked a kénköves ménkű. - Válaszolta Brent Karvis, a pék fia, aki már akkor meglehetősen öntudatos gyereknek számított.

Végül sikerült Gretet beöltöztetni. Itt volt az ideje a próbának. Gret tett egy lépést a páncélban. Majd még egyet. Majd még egyet. Majd összeesett. Nem tudott felállni. 

Gret Hahron elhatározta, hogy lovag lesz.

Érezte, hogy lovag lesz.

De érezte, hogy ez még nem ma lesz.

Szerző: A Mesélő  2011.01.27. 22:22 8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egypercfantasy.blog.hu/api/trackback/id/tr182619359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Traclon 2011.01.29. 00:20:24

Ez kiba' jó! :))
Saját alkotás...? :)

A Mesélő 2011.01.29. 09:06:21

Hát: "kezdeti szárnypróbálgatás..." :)

Traclon 2011.02.01. 00:50:12

Egyetértek...:)

Amúgy van nekem is már 2-3 ötletem, csak meg kéne írni őket...
Ha lesz rá időm valamelyik nap délután/este a munkában, akkor meg is írom, aztán felteszem. ;)

A Mesélő 2011.02.02. 12:32:05

@Traclon: Hajrá, várom őket!
Van most két új szülemény, csak még időm nem volt szavakba önteni.

Traclon 2011.02.03. 20:57:56

@A Mesélő: Na, pont így vagyok ezzel én is...valalhogy nincs érkezésem formába önteni az ötleteimet...

A Mesélő 2011.02.03. 21:46:25

@Traclon: Pedig csak rá kell szánnod magad, hogy nekiülj, és akkor jön magától...
süti beállítások módosítása