[Egy "brutális" remekmű Zughar barátom virtuális tollából:]

Egy hűvös nyári estén Zughar, a kegyetlen barbár harcos búslakodva sétált a város sötét utcáin. Még mindig a reggel szörnyű eseményei jártak az eszében. Csendes magányát egy dübörgő hang zavarta meg.

- Ide a pénzed és az értékeidet, vagy meghalsz!

Hősünk felpillantva három alakra lett figyelmes, az egyikük éppen elállta az útját és egy tőrt szorongatott a markában. 

- Hmmm.. - Sóhajtott egyet. - Nekem erre most nincs időm.  

A kezével félretolta a rablót, és folytatta az útját. A támadó elsőre nagyon meglepődött, majd miután felocsúdott a pillanatnyi zavarból, utánafordult, és a tőrt a hátába szúrta.

- Ez hiba volt! - Mordult fel a barbár.

Megfordult, elkapta támadója karját, magához rántotta, másik kezével megragadta a nyakát és puszta kézzel kitépte a torkát, majd a földre dobta a testet. A másik két fickó őrült vadként rontott rá. Zughar nem ijedt meg. Pár perccel később újabb két tetem hevert a földön. Az egyikőjük arccsontja teljesen beszakadva, orra és szája helyén kifolyt szemeinek és agyvelejének keveréke csordogált. A másik hullának az egyik letépett karja állt ki a mellkasából. Borzalmas látványt nyújtottak.

Hősünk folytatta útját és még mindig a reggeli szörnyűségen járt az esze, mikor is hőn szeretett kiscicáját elvesztette. Amikor ma ébredezett és megfordult az ágyán, egy ismerős és fura hangra lett figyelmes: MINYÁÚÚÚRECSSFRÖCCS. Odapillantva kis kedvence kilapított, kipréselt tetemét pillantotta meg.

Még mindig ez járt a fejében, miközben folytatta az útját búslakodva, a hátában lévő tőrről tudomást sem véve.